makaca.com

Egyelőre Tóbiás

2014.07.31.

Egyelőretóbiás a flaszteren feküdt kidobva a gimnázium udvarán. Valaki szerint ez a megoldás egy feleslegessé vált kiscicától való szabadulásra. Fáradtan, oldalra dőlve pihent a nyári zápor utáni napsütésben a meleg aszfalton. Közel kúsztam hozzá, nem nagyon örült, de nem futott el. Mancsot fogni nem akart.
- Majd később! - gondolta.
- Jó, legyen úgy! Meghívlak egy kis ebédre! - motyogtam neki.
- Elfogadnám, de félek!- üzent a kis szemével

» Tovább

Szomorú vasárnap

2014.03.11.

Egy tavaszi vasárnap délután szép programnak ígérkezett ellátogatni a kígyósi pusztára. Erős viharos szél volt. Lehet, hogy e miatt mozogtak kevesebbet a madarak. Darvakra számítottam, helyettük néhány tőkés récével, dolmányos varjúval találkoztam. Szépek voltak. Táplálék után kutatva és egymást kölcsönösen szemmel tartva haladtunk a pusztán. Az ég tiszta volt, a nap gyönyörűen sütött, a viharos szél nem hozott felhőket, valami mégis beárnyékolta a délutánom.

» Tovább

Párban

2014.02.20.

Nézd, ahogyan a két fa egymás mellett él! Világos-sötét, fekete és fehér. Milyen közel egyik a másikhoz! Gyönyörű, ahogyan mégis párként emelkednek a magasba. A szükségessel beérik, nem kell nekik több. Ugyan abból a földből sarjadnak, ugyan az a föld táplálja mindkettőt, ugyan azok a madarak szállnak rájuk. Csendben néznek ránk miközben ölelkeznek, nem értenek bennünket. Vajon mi megértjük-e őket?

Láttál-e már denevért közelről?

2014.01.09.

Néhány érdekes állatot tartottam már kézben. A denevér azonban nem az, melyet az ember szorongás nélkül közelít meg. Egyik alkalommal egy példány étterembe keveredett be éjszaka, nappalra pedig egy csillárt választott pihenőhelyéül. Felvettem egy bőrkesztyűt, arra gondoltam karmolhat esetleg pici fogaival védekezés miatt sebet ejthet, az pedig a fertőzésveszély miatt nem lenne szerencsés. Aztán eszembe jutott mindenféle rémisztő esemény, pl. hogy amikor aláállok létrával, rám pottyant egyet, vagy letüsszent. :-D No de ezeket félre téve szépen, határozott mozdulattal, de kicsit félve azért, megfogtam a pihenő állatot. Levettem, amitől persze megriadt. A környékbeli padlásokon lakhatott, befogás után a nappali időszakra dobozba került, majd amikor leszállt az est, szabadon lett engedve.


Kései denevér (Eptesicus serotinus)

» Tovább

Most egy kicsit gyerek vagyok

2013.11.08.

Szökőkút szélén ülve arra gondolok,
vajon a földi fények szebbek, vagy a csillagok?
Már hívnak, de még maradok egy percet,
nézem és hallgatom hosszan a sok szép cseppet,
melyek együtt magas csíkot húzva
csobognak és alábuknak.
Most ne szólj hozzám kérlek, mert attól félek,
hogy hamarosan vége ennek a szép zenének!

Egy ember a hajnali csöndben

2013.10.02.

Ennek a néninek nem sok pénze lehet, biztosan nem tehetős. Egy ABC-ben megvásárolta napi betevőjét, a ki tudja milyen kevés nyugdíjából. Az üzlet előtt kibontotta parizerét és adott belőle az éhes cicáknak, akik már várták, számítottak rá. Rá lehet számítani, az ilyen emberre te is számíthatsz ha megéhezel! Akkor is, ha le kell mondani a sajátjáról, pedig maga is segítségre szorul. Ő egy ember a hajnali csöndben...

Hófehér folt a sötét éjszakában

2013.09.29.

(frissítve lejjebb) Épp ma este dobták utcára (2013.09.28.) egy karton dobozban ezt a csöppséget. Nem gondolta, hogy első lépéseit egy kisváros forgalmas útja mellett kell megtennie egy zordnak ígérkező éjszakában, kitaszítottként. Kb. 6-8 hetes lehet, fiúcskának nézem. Jó cicának látszik, most már tele pocakkal, várja, hogy valaki jelentkezzen érte, mert nálunk sajnos telt ház van. Kérlek, segítsetek gazdát keresni neki! Ha minél több emberhez eljut ennek a bűbájos cicónak a képe, talán megtetszik valakinek.

 

 

» Tovább

Társas magány

2013.07.22.

Clipart fekete volt, kicsi, nagy fülekkel. Orra előrenyúló, szemei érdeklődőek, lábai picik, de fáradhatatlanok. Olyasféle kinézettel, mintha Sajdik alkotta volna. Az utcára „pingálták”, a főtérre. Mély gondolatai nem lehettek, bár erről sosem beszélgettünk. Nem is volt fontos. Jónak lenni e nélkül is lehet. Valami érhette szegényt, valamit „kaphatott”, mert senkit nem engedett a közelébe, mégis mindig a központban volt. Része volt a térnek, szerette a belvárost.

» Tovább

Megsúgom majd!

2013.07.19.

Gazdim aznap reggel kicsit mérges volt. Azt monda azért, mert sokan vagyunk.
Sokan? - tűnődtem. Eddig sem voltunk kevesebben, jutott enni mindenkinek. Olyan jó volt a testvéreimmel játszani, ott születtünk mind a hárman. Mamánk nagyon szép és nagy házőrző, már együtt futottunk a kapuhoz ugatni. A tesóm már tudta, hogy nincs maradásunk, mert nagy kutyák leszünk a gazdánknak nem kellünk.

» Tovább

Kötél a nyakamban

2013.07.18.

 

Nem messze innen az a hely, ahol kiszálltunk az autójából. Szívesen mentem vele, mentem mellette, de éreztem, hogy baj van, nagy baj. Próbáltam a lépéseit követni, próbáltam amennyire a rövid zsineg engedte mellé szegődni. Farkam behúztam, néha felpillantottam, így haladtunk együtt. Kisvártatva feltűnt egy nagy fa előttünk. Meghúztam magam, vagy inkább a félelem lett úrrá. A kaszálatlan száraz fűben csak a tücskök ciripeltek, az autók zaja is alig hallatszott. Egyik pillanatban hirtelen a nyakamon a hurok megszorult, a fán a zsineg átbukott, a gazdám felkötött egy ágra. Azonnal elment, magamra hagyott. Fulladni kezdtem és ösztönösen mozgattam testem.

» Tovább