makaca.com

Erdélyi kutyák második, harmadik rész

2016.10.26.

Erdélyi kutyák 2. rész
Önkéntes területvédő kutyák - szájhősök
Ők azok, akiket nem kérnek és nem is sajátjukként tartják, azonban letelepednek itt-ott, főleg hegyvidéki ingatlanok környékén, ahol rendszeresen kapnak élelmet akár ott tartózkodó turistáktól. Szeretnek kötelességtudatból, ösztönből hősködni, sokat ugatni, de legtöbbször már attól megijednek, ha az ember lenyúl egy kavicsért, vagy felemel egy botot. Inkább lekövetik a zavart keltő embert a választott territóriumuk széléig. Probléma nem nagyon van velük.

Erdélyi kutyák 3. rész

Szegődött túratársak – jó társak
Ők kifejezetten barátságosak, akad köztük „barlangász” kutya is, és olyan is, aki melléd szegődik túrád alatt számítva rá, hogy viszonozod valamivel. Engem egyszer a Rozsda szakadudékhoz kísért a parkolótól egy kutyus. Nem járt rosszul... A Székely-kőnél szintén akadt egy idegenvezető kis keverék haver. Na ő még jobban járt, mert ekkor épp nem volt nálam kutyaeledel, így a szendvicsem komolyabb részeit kapta meg. Láttam olyan túraleírást a Fogarasi-havasokról is, ahol napokon keresztül kísérő volt egy nagyobb testű kutya.
Olyan is akadt, akit több km után vettem észre. Gyaloglás közben arra lettem figyelmes, hogy valami neszel a környezetemben, de hosszú ideig nem bukkant fel. Egy tisztásra érve térdig érő fűben folytatódott a zizegés, mire előbukkant egy kis keverék közepest termetű félénk kutyus, aki csak nézett rám, szinte azt sugallta, hogy ne féljünk egymástól!
Kis idő elteltével lepihentem és megebédeltünk együtt. Nagyon éber volt, egy erdőn keresztül jött velem, követett az egész túra alatt. Ha megálltam ő kicsit távolabb ült le, már egészen messziről jelezte, ha jön valaki, vagy mozgás van a környéken.
Volt egy félelmetesnek látszó, ámde nagyon szelíd pitbull is. Akkor hárman túráztunk, de a kutyus sajnos túlvállalta magát és nem fordult vissza időben, így egy számára teljesen járhatatlan sziklás szakaszhoz ért, messziről hallottuk segélykiáltását, ketten visszamentünk érte, láttuk, hogy nem történt baja a túratársam vállalta, hogy visszafordul vele és elindulnak a kocsihoz.

Erdélyi kutyák első rész

2016.10.26.

Erdélyi kutyák 1.rész - éhes kóborlők az utak, parkolók mentén

Aki régóta jár Romániába biztosan találkozott parkolókban, városokban, turisták által látogatott helyeken kutyákkal. Szinte mindig barátságosak (biztosan van, aki azonnal cáfolná, ezért pontosabb, ha azt írom velem mindig barátságosak voltak) „csupán” éhesek, ezért töltik a napjukat olyan helyen, ahol sok az ember és esélyük van egy-egy falatra. Vásározók környékén, út menti pihenőhelyeken, benzinkutaknál, boltok mellett, szemétdombok körül várakozhatnak. Utóbbi években kevesebb van belőlük, de azért vannak még. Többnyire veszélytelenek, soha sincsenek jól lakva, mindig elfogadnak egy-egy falatot. Ha többen összegyűlnek, egymástól védik a kapott élelmet, össze is kaphatnak rajta. Sajnos egy részük kölyköket nevel, olykor azok is előbukkannak. Mindig viszek valamennyi jobb minőségű száraz kutyaeledelt, ha útnak indulok, mert a szendvicsből letört darabok, vagy egy-két szem ropi, chips mindenhez kevés. Ahhoz is, hogy jól lakjanak és ahhoz is, hogy abbahagyják a koldulást. Folyamatosan kérni fognak és nem tudod ropival elintézni a helyzetet. Ha nem is oldódik meg vele sok minden, de mégis egy-egy vacsorát, ebédet ki tudok így osztani, ha szükséges és az én elemózsiám is megmarad. Fogdosni, ölelgetni, simogatni nem ajánlatos őket, mert -bár vágynak ők is a szeretetre, talán jobban, mint az élelemre-, de semmilyen védőoltással, parazitamentesítéssel nincsenek ellátva, így marad az etetés. Fájó ilyet leírni, de ez a helyzet. Egy-egy marék száraz táppal elbíbelődnek és sokkal táplálóbb is. Ez hozzátartozik az útiköltséghez.

 

 

 

 

Üzent a gólya

2016.10.26.

Üzent a gólya
Ezt a képet azért kellett elkészítenem (biztosan) hogy újra felhívjam a figyelmet a környezetszennyezésre, hogy ne menjünk el szó nélkül a jelenség mellett, hogy figyelmeztessük egymást, hogy felemeljük szavunkat és magát a szemetet. Hosszan ücsörögtem azon a helyen, ahol a kép készült. A gólyákhoz már elég közel lehet menni, de inkább jobb, ha ők jönnek felénk élelemkeresés közben, ha csendben, nyugton várunk. Jött, eszegetett, jött eszegetett. Közben fotóztam, csak egy képre volt szükségem. Egy közelire, ahogyan táplálkozik a szép zöld gátoldalon, ahogyan épp feldob és elkap egy rovart. Sajnos, vagy éppen szerencsére akkor sikerült elkapni ezt a pillanatot, amikor odaért a hulladék mellé. Ennek így kellett történnie, így vált a kép számomra is fontos üzenet hordozójává.

 

 

Kutyatámadás kép nélkül

2016.09.26.

Kutyatámadás kép nélkül.
Egy kb. 20 évvel ezelőtt velem történt eset jutott eszembe az után, hogy tavaly előtt nyáron egy magányos túrázás alkalmával a hegyekben megtámadott, területükről elkergetett két-három juhászkutya. Ezt az utóbbit "testkamerával" rögzítettem, de erről majd később. Nagyon szeretem a kutyákat, szerencsére életem jó részét velük is tölthettem, tölthetem. Szinte minden cselekedetüknek oka van, többnyire tőlünk emberektől függ mire hogyan reagálnak, mit tanulnak meg, mennyire sikerül uralnunk és mennyire előhoznunk, erősítenünk ösztöneiket. Egy biztos: örök és feltétel nélküli hűség lesz a társunk lényükkel.
Az első, de időben a legtávolabbi eset, Gyula környéke:
Komondor és tacskó egyszerre. Kerékpározás közben megálltam egy kerítéssel ellátott tanya mellett, hogy a tulajdonostól kérdezzek valamit. Talán a kapu nyitva lehetett, a tacskó nem vette jó néven, így megindult felém ugatva, mire a komondor szintén felém rontott. A tacskó félúton megállt, azonban a komondor nem. Lecövekeltem a kerékpár mellett, semmi esélyem nem volt egyetlen tapodtat sem tennem, így csak arra hagyatkozhattam, hogy védjem magam. Mivel a kutya ugrott, felemeltem a bal kezem, hajlított könyökkel magam elé tartottam. Nem ordibáltam, nem mozogtam, megadtam magam. A komondor két hátsó lábára állva megfogta a csuklómat, a mellső lábaival az oldalamat, bordáimat kaparta. Valószínűleg azért, mert álltam és nem tudott stabil pozícióban ő sem két lábon maradni. A kutya fantasztikus volt! Mintha nem akart volna komoly sebet ejteni. (leszámítva a vérző, horzsolt bordáim, de ez nem számít annak ilyen helyzetben) A gazdája szaladt kiabálva felém, de a komondor odaérkezéséig tartott, nem harapott. Ott álltam, a bal alsó karom csukló tájéknál a kutya szájában a fejem mellett és vártam. Aztán amilyen gyorsan jött a támadás, úgy vége is lett. A gazdája csak le tudta rólam szedni.
A kutyát az ösztönei miatt tartották, védelmi képességét kihasználva. Az éles helyzetben a kutya jól, azonban a gazda nagyon rosszul vizsgázott. Gyakorlatilag egy majdnem kezelhetetlen fegyvert tartott magánál. Vérző sebekkel mentem orvoshoz, hogy fertőtlenítsenek.

Volt egyszer egy strand Újkígyóson

2016.04.29.

Temethetetlen mementók, emlék betontömegek. Ismét egy strand, két medencével. A mezőhegyesi képriport után az újkígyósi szebb időket megélt stand képei sorakoznak. Ücsörgős medence, mellette rozsdás gyerekforgó, lerombolt öltözők, üres úszómedence, pici élet a mély medencében, moha és csírázó magvak. A természet próbálkozik elfedni nyomainkat. Nem éljük meg sikerét.

Egy hely, ahol szinte lehetetlen szemetelni

2016.03.22.

Mennyivel jobb egy elkukásodott játszótér, mint egy elszemetesedett! Furcsa ilyet állítani, de tényleg van egy a főút mellett elterülő néhány száz méteres közterület, ami teljesen elkukásodott. Kuka a padok mellett jobbról, kuka balról, kuka előtted, kuka a hátad mögött. Olyannyira zavarba ejtő látványuk, hogy kétszer meggondolja az ember, hogy melyikbe dobja a zsebében lapuló papírgalacsint, de könnyen megeshet az is, hogy egyszerűen úgy végigsétál a területen, hogy a szemetét is magával viszi és inkább otthon dobja ki, gondolván, ez valami kész átverés show, de legalábbis inkább látványosság, mint hulladéktárolók özöne. A környezete -leszámítva egy-egy tüntetőleg a kuka mellé dobott szemetet- tiszta, így a 1:0 a tisztaságpártiak javára!
Aradtól 17 km-re, egy nagy forgalmú úton Déva irányába haladhatunk keresztül Szabadhelyen (románul Sâmbăteni), itt készültek a fotók. A google térképen itt található.

» Tovább

Volt egyszer egy strand Mezőhegyesen

2015.12.04.

Nyomaink a világban ott, ahova valaha sokan jártak. Néhány tíz évvel ezelőtt, amikor még nagyjából mindenki „itthon” lakott, az egyik elmúlt rendszer békésnek tűnő világában munka után a nyári hétvégeken kisebb településeken strandolni is jártak az emberek. Nem kellett messzire utazni,néhány ezer fős városkákban is elő-elő fordultak fürdők. Biztosan kellemes emlékei vannak az idősebb korosztálynak ezekből az időkből. Kőbányai világos, lángos, hazai szendvics, csobbanás, kakaóvaj és napolaj a testen. Emlékfoszlányok, melyeket még romjaiban is idézni képes egy elhagyott, haláltusáját vívó kisvárosi strand.
Mezőhegyes - képriport 2013

» Tovább

Franciska az elgázolt cica

2015.07.20.

Nem is tudom, hol kezdjem, talán ott, ahol majdnem véget ért rövidke életem.

Három héttel ezelőtt egy csendes nyári éjszakán egy gyulai kis utca bokrai alatt kuporogtam. Körülöttem tücskök ciripeltek, élveztem a nappali hőség után az enyhet adó friss levegőt. Késő volt már, a színházi előadásnak is vége lett, buliból haza tartó fiatalok sétáltak el mellettem békésen, én csak lapítva figyeltem őket. A gazdis cicák is bebújtak már vackukba, beengedték őket otthonukba. Egyedül maradtam ezen a kisvárosi kis utca csendes estéjén. Még jutott pár falat nekem is a jóllakott kövér szomszéd vacsorájából, melyet kerítésen átbújva csentem el. Sünökkel osztoztunk. Épp az aszfaltról felszálló meleg levegőtől vibráló csillagok fényét nézve azon merengtem, hogy milyen jó lenne, ha mindig nyár volna. Lassuló szempillantásokkal kezdett rám törni az álom, amikor hirtelen nagyon gyorsan erősödő hangot hallottam. Egy pillanat alatt mellettem volt a kétkerekű száguldó ember. A fülsiketítő, utcahosszig elhallatszó éjszakai száguldástól, berregéstől nagyon megrémültem, ugrottam egyet, hogy meneküljek előle, de jajj, épp a kerekei közé. Azonnal elgázolt, a fejem érte az óriási ütés, mozdulatlanul, dermedten, fájdalmak közepette letaglózva terültem el az út közepén. Továbbhajtott. Éreztem, ahogy az orromból és a számból folyik a vér, forgott velem a világ, sírni sem tudtam. A fájdalomtól magam alá pisiltem, de még más is történt, -szégyenlem leírni. Azt hittem, ezen az estén látom utoljára a csillagokat, nem állhatok többé a lábaimra, és nem dorombolhatok már senkinek. Reménytelenül hevertem tócsává nőtt véremben, elvesztettem az eszméletem. Bevittek egy házba a lakók, ott töltöttem következő napjaim, állatorvos járt hozzám egy hétig. Kaptam infúziókat, az állapotom nagyon nehezen és csak kicsit javult. Szondával etettek, itattak, majd néhány nap múlva kézzel tették a számba az ennivalót. Még mindig forgott velem a világ és én is benne. Muszáj volt lenyelnem minden falatot, nem hagyhattam el magam. Bár felállni nem tudtam, mégis úgy éreztem, valami elindult. Egyre tisztábban láttam, egyre jobban hallottam, a mancsommal húztam magamhoz az emberkezeket etetésnél. Jól esett a meleg kecsketej és a sok vitamin. Pihentem és csak pihentem, közben arra gondoltam, biztosan eszébe jutok néha-néha a száguldó embernek és aggódik miattam. Már szurira sem volt szükség, ahogyan teltek a napok, egyre erősebb lettem, elmúlt a fejfájásom, nem szédültem és elkezdtem egyedül enni.
Most már teljesen egészségesen, szinte egész nap dorombolva várom, hogy valaki értem jöjjön, ölébe vegyen és együtt nézhessük kedvenc filmjeit, vagy csak egymást. Mert nekem ez is elég. Óvatos, gyengéd cica vagyok, azt mondják rám, lopakodó. Meg azt is, hogy csodacica. Szeretem, ha valaki lábai mellett lépdelhetek, és hálás vagyok érte, ha a karjaiba bújhatok.
Egészséges vagyok, mint azelőtt, de félek, ha arra gondolok, hogy mi lesz, ha újra kimegyek a szabadba. Kérlek szépen, ha megérintett történetem és úgy gondolod, tudnál a társam lenni, írj és én megyek hozzád! Mostanában csak az ablakon keresztül hallom, ugyan azokat a zajokat. A gyulai kis utcákat bokrok övezik, félve gondolok a kint játszó gyerekekre.

Biztos vagyok benne, hogy nem szándékosan gázolták el a cicát, de tanulság lehet másoknak. Sajnos eddig úgy látszik és hallatszik, hogy csak másoknak, mert az óta ugyan úgy padlógázzal „szakít” a kétkerekű. Vajon megéri száguldani azért, hogy kb. 0,1 másodperccel hamarabb érje el valaki egy kisvárosi kis bokrokkal övezett utca következő kereszteződését? Mert a nyereség csupán ennyi. A veszteség rossz esetben számottevő...

» Tovább

Karácsonyi Lilike

2015.01.12.

Karácsony másnapján dobtak ki. A szeretet ünnepén. Nem tudtam mit jelent a szeretet ünnepe. Egy udvar közepén sírdogáltam éhesen. Nagyon hideg volt. Most meleg helyen szunyókálok, várom, hogy valaki befogadjon. Olyan helyre szeretnék menni, ahol bent lakhatok és ha kitavaszodik, kiengednek a napra a kertbe, pillangókat kergetni. Nem akarok én szobacica lenni, de ha néha beengedsz, azért hálásan fogok az öledben dorombolni.
2015. február 18. Lilike oltva, ivartalanítva úgy döntött, marad nálunk.

» Tovább

Kötött pulcsis kispindur

2014.11.08.

Amikor erre a bűbájos kiskutyára nézek tudva, hogy kidobták, lemondtak róla, az jut szemebe, hogy egy ilyen kedves arcocska, játékos kis lélek még csak néhány hete szippantotta az elsőket az általunk „birtokolt és bitorolt” világban, mindenkihez bizalommal fordul, mindent és mindenkit játékra hív, kódolt feltétel nélküli hűsége és ragaszkodása örökké fog tartani, azonban a szerencsétlenség fogalmával meg kellett ismerkednie. Talán a sors mégis picit jobban bánt vele, mint sok hasonló társával, rá nem vetül még a rács árnyéka. Nézem ezt a csöppséget és arra gondolok, hogy egy ölelésre csábító kis lény története mögött ott bújnak azok az arcok is, akik miatt tele vannak a menhelyek, mert képtelenek értelmesen, kíméletesen, felelősséggel, barátként bánni velük. Ismeretlen fogalom sokak számára gondviselés, de ha mégis szikrája megtalálható nem ér messzebb, (ha egyáltalán addig is) mint a saját ajtajuk.
Szerencsére ez előtt a manó előtt nyílt egy ajtó, ahol olyan emberek laknak, akikben bízhat és akik megígérték neki, hogy mindent megtesznek azért, hogy felelős és végleges gazdihoz kerüljön. Meg is kapta első oltását, parazitamentesítve lett, teljesen egészséges, nagyon játékos, más kutyusokkal is jól kijön, ölben is szeret pihenni.
Aki érzi, hogy felelős gazdija lenne, esetleg további kérdései vannak, mielőtt befogadná, ezen a számon érdeklődhet iránta: 70/xxxxxxx Hívd a számot, ha befogadnád! (A KUTYUST BEFOGADTÁK!)

» Tovább